Úszóhőmérő STORM

Érdekesség:

1934. július 8-án dr. Hille Alfrédrepülő ezredes, meteorológus kezdeményezésére kormányzati döntés alapján indult meg a balatoni viharjelzés. Kezdetben 15 riasztóállomásból állt a rendszer. A vihar közeledtét viharágyúkkal és árbócokra felhúzható piros színű viharjelző kosarakkal jelezték. A szolgálatot a Magyar Vöröskereszt Egylet Önkéntes Motoros Testületének balatoni osztálya alakította meg Siófokon mint „vízből mentő szolgálat”-ot Zách Alfrédnak, az Országos Meteorológiai Intézet igazgatóhelyettesének ötlete alapján kezdődött el a viharjelzés a második világháborút követően, amely 1951. június 30-án indult újra, és május 15-től szeptember 15-ig működött a nyaralóidényben. Erős szélre sárga, viharveszélyre piros jelzőrakéták figyelmeztették a vitorlásokat és a fürdőzőket. Ez a megoldás egészen az 1980-as évek közepéig működött. 1988-tól távvezérelt fényjelző berendezések rendszere váltotta fel a rakétázást. 2012 óta a Balatont a viharjelzések kiadásának szempontjából 3 medencére osztották, így csak a viharhoz valóban közeli területeken kell időlegesen korlátozni a vízen tartózkodást.

• Alapfok – ha a jelzőrendszer alapon van, akkor a legerősebb széllökések a következő órákban várhatóan nem haladják meg az erős, 40-45 km/h sebességet. Nincs jelzés a viharjelző berendezéseken.

• Elsőfokú viharjelzés – esetén a szél várhatóan erősebb lesz, mint 45 km/h, azonban nem haladja meg a 60 km/h sebességet; a viharjelző berendezés lámpái percenként 45-ször sárga villogó fénnyel villannak fel.

• Másodfokú viharjelzés – esetén már viharos – 65 km/h-t meghaladó – szél várható; a viharjelző berendezés lámpái percenként 90-szer sárga villogó fénnyel villannak fel.^[11]